Részlet a NYÍRVIDÉK újság 1928. MÁJUS. 24-I lapszámából

Lord Rothermere , Anglia 3. leggazdagabb emberének fia, Esmond Harmsworth érkezése Nyírábrányba
Csonkamagyarország egyik vérző sebét a nyirábrányi trianoni határt Virányi Sándor főjegyző mutatta meg Harmsworth lordnak, akinek fogadására ezernyi sokaság szállta meg az ábrányi határt. Angol és Magyar zászlós diadalkapu a román granicsárokkal szemben — Harmsworth lord: „Mindig tudtam, hogy önökkel nagy igazságtalanság történt, de hegy iiyea abszurdumok vannak, mégse hittem volna". — A románok két gépfegyvere nézett szembe Rothermere fiával, aki egy magaslatról szemlélte a trianoni határt. — A nyírábrányi határ fényképét az angolok elküldték a Daly Mail. Fekete ravatal a diadallapu mellett.
1928. Nyírábrány, május 20. (A Nyírvidék kiküldött munkatársától)

Az, ami a nyírábrányi határ mentén, az oláh granicsárok közvetlen közelében vasárnap délután történt, felejthetetlen élményünk, álmaink színesítője, reménységünk vesztatüzének fellobogtatója, a magyar irredentizmus olthatatlan vágyának szinte döbbenetes erejű megnyilatkozása. Trianon gyásza, igazságtalansága, szégyene ott sajgott a határon, mint felszakadt iszonyú seb. Fényes urak és mezítlábos szegények együtt törölték könnyes szemüket, ott szorongtak ezernyi sokaságban a határ előtt felállított diadalkapu mellett ott torlódott egy rivalgó, földet rázó sokaságban a határmente ezernyi népe. Hogy a magyar irredentizmusa nyugalom felszíne alatt égő rettentő tűz, hogy itt csak egy intés, csak egy égre törő kürtjel kelt és a visszafojtott harag, az elnémított vágyak egy mindent elsöprő emberviharban törnek ki, azt a határon összesereglett ezernyi nép tekintetének rivalgásától, - éljenének rivalgásától éreztük meg. A Vesszen Trianon, a Nem, nem, soha áthullámzott a határon, amely mögött milliónyi magyar szív vonaglott meg a testvérek felsikoltására. Harmsworth lordnak, Rothermere fiának olyan fogadtatása volt a nyírábrányi "határon”, amilyenre sehol nem volt példa. Látta és elmondhatja Londonban, hogy a határ eleven húsba vágott kegyetlenség, hogy az igazságtalanság elviselhetetlenebb, mint ahogy azt ő és édesatyja gondolták volna.
A debreceni tüntetés vihara elcsendesedik, a trianoni fekete kereszt foszlányait hazaözönlő tízezrek tapodják. Harmsworth lord és kíséretét az autók hosszú sora viszi ki a magyar őserő, a magyar puszta csodáihoz: Hortobágyra. Szabolcsvármegye küldöttei ezalatt két autón a határ felé sietnek, hogy Nyírábrányban előkészítsék a lord fogadását. Virányi Sándor főjegyző, Mikecz István alispán helyettese, Mikecz László dr. árvaszéki elnök, Sarvay Eiek dr. ügyész, Vitéz Mikó Bertalan árvaszéki ülnök, Lázár Ferenc dr. aljegyző, Andrássy Ferenc főszolgabíró, Virányi András városi üzemi tisztviselő, Gaál István tanár és a Nyírvidék kiküldött tudósítója vesznek részt a vármegyei küldöttek csoportjában. Az út mentén zászlók címerek, angol, magyar színek, éljenző csoportok, a határban mindenütt diadalkapu. Vámospércs előtt hatalmas diadalkapu angol, magyar zászlókkal, térképpel, jelmondatokkal, mellette sastollas leventék, magyarruhás lányok, ünneplőbe öltözött zászlós, iskolás gyermekek. Nyírábrány felé már porzik az út a felvonuló sokaságtól. Autók torlódnak, úri fogatok vágtatnak, gyalogosan, lóháton jön az ezernyi nép, mintha egyetlen nagy megmozdulással át akarná lépni a határt. Daliás, szép lovasok sorakoznak föl, mintha a földből nőttek volna ki. Honnan jöttek, kik ezek. Nyalka, szép vitézek, fekete csikós ing, fehér árvalányhaj, kék nyeregtakaró, majd piros dolmányos vagy csukaszürke lovasok. Es gyönyörű magyar lányok virággal. A zöldellő május minden szép virágát ide hozzák a szőke angol fiatalembernek, a magyar álmok királyfiának, Rothermere fiának. Az ábrányi vasúti állomás mellett fut Szatmár felé a régi országút. Most néhány százlépésre ott a sorompó, ott állanak az oláh granicsárok. Es szemben a sorompóval büszke tölgy kaput emeltek. Angol zászló díszíti. "Isten hozott, isten veled” a felírása. — És magasan, diadalmasan lengenek rajta a trikolorok a határon át harsanó ezeréves magyar színek. — Rendőrtisztek, vámőrök, csendőrök járnak-kelnek, jelentenek. A népáradat nő, kitudja mi lehet, nagy felelőség. A diadalkapun át senkisem mehet a határ felé. Az »Ufa« filmgyár operatőrei, az előreküldött angol operatőrök igy is megközelítik a határt, amelynek mentéről film készül. Kálnay Zoltán főszolgabíró tevékenykedik, parancsokat oszt, tárgyal újságírókkal, rendőrtisztekkel, polgári nobilitásokkal.

A románok harcszerű fejlődése Nyírábránynál.
A határmenti lakosság 2 napja nem mehet át a határon. A románok egy ezred katonaságot koncentráltak ide. Nyílt titok, hogy véges-végig harcszerűen felfejlődve várják az izgatott tömeg viselkedését. Pedig itt senkisem gondol atrocitásra. Itt ünnep van. Lelkes, boldog ünnep, az igazság, a magyar remény ünnepe. Az igazság követét várják ünnepi érzéssel.

Fekete koporsó a diadalkapu mellett.
Aki nem lakik a trianoni határ melleit, nem érzi meg a megsebzett határ fájdalmát. Tépelődő, a gyászt megrendülten viselő emberek bizarr ötletét is értenünk kell. Ilyen ötlet volt, hogy valaki gyász drapériás ravatalt állíttatott á diadal-kapu mellé, úgy, hogy a ravatal szembetűnjék az érkező lordnak. Fekete koporsón ezt a felírást olvastuk: Itt nyugszik Nagymagyarország Megdöbbenve kerestük, ki tud erről a ravatalról felvilágosítást adni. Később a temetkezési vállalat emberei jöttek, akik közül az egyik a következő felírást tűzte a ravatalra: „Történne egyszer, hogy egy ifjú meghala és jőve Rothermere és mondá: Ifjú kelj fel és járj. És az ifjú felkelt és járt tovább”
A terv ez: Egy cserkész belefekszik a koporsóba, amelyen kék nefelejcs koszorú van, mellette nagy ezüst gyertyatartóban égő gyertyák. Mikor a lord autója ide ér, egy kopogtatásra a cserkész kiugrik a koporsóból, a feltámad Magyarország jelzésére. — Ezt a bizarr tervet hála Istennek, nem valósították meg. Közben a határmenti utakat valósággal megszállta a sűrű sorokba tömörült közönség. Egy úrilány trianoni jelvényt osztogatott. Bálás Károly kir. kormányfőtanácsos üzletvezető közölte időről-időre a beérkezett jelentést Harmsworth lord közeledéséről. — Már hét óra felé járt az idő amikor vágtató lovas leventék nyomában a diadalkapuhoz futott az autósor. Az első autóból Ghiczy Tihamér kerületi főkapitány szállt ki Hadházi főispánnal. Utána a lord autója következett. Harmsworth lord megilletődve fogadta a határmenti nép leírhatatlanul lelkes, vérző szívekből felriadó, könnyes meghatódottsággal megnyilatkozó ovációját. Az utat virágözön borította, a lord autója is virággal telt meg. Harmsworth lord kíséretében Telekv Gyula gróffal Virányi Sándor üdvözlő beszédét fogadja. A vármegye főjegyzője Mikecz István alispán nevében a következő szavakkal fogadja Rothermere lord fiát: Mélyen Tisztelt Uram! Szabolcs vezér ősi földjén négy-százezer nyírségi és tiszamenti magyar nevében üdvözlöm Önt. A hagyományos ősi magyar vendég-szeretet hangja mellett szeretnék ez-úttal az öröm hangján is szólani önhöz; de vajon beszélhetünk-e mi szabolcsi magyarok örömről ezen a földön, amelynek népe — hogy az ön nagynevű, minden magyar szívében rajongó szeretettel övezett édes Atyjának csak nemrég hozzánk intézett, nemes egyszerűségében is oly sokat mondó szavait idézzem, „ezer éven át a legteljesebb szabadságnak örvendett, saját hazájában is megcsonkítva egy igazságtalan béke következtében most nem az ország szívében, hanem annak határában és, s amikor odaát, egy nemsokára virító akác sor túlsó oldalán tőlünk elszakított magyar testvéreink úri kastélyokban s nádfedeles kis viskókban már tíz éve szívszakadva hiába várják a magyar hajnalhasadást! És mégis azt hiszem, hogy ebben a pillanatban azoknak a szabolcsi magyaroknak szívében, akiket Ön maga előtt lát, erősebb az őröm és reménység, mint a fájdalom és csüggedés, mert hiszik, érzik és tudják, hogy Ön erről a helyről a magyar igazság újabb és örök érvényű bizonyságait viszi magával nemes Atyjának, annak a férfiúnak, aki messze idegenbői, minden érdek és külső kényszer nélkül, tisztán csak nemes lelkétől és a meglátott igazság hatalmás erejétől indíttatva kezdte meg és folytatja lankadatlan erővel elszánt küzdelmét a szenvedő magyar nemzet igazáért. Ebben a nagy és nemes lélekben, az-ő önzetlen munkájának sikerében, rendületlenül bizakodva nem-csak igaz magyar vendégszeretettel, de hazafiúi örömmel is köszöntjük Önt, s önre és nemes Atyjára az Ég minden áldását kérjük.

Harmsworth válaszolt Virányi főjegyzőnek
Virányi Sándor főjegyző beszédét Gaál István tanár tolmácsolja. A tisztán zengő angol szavakra mély megilletődéssel hallgat a lord és minden mondat, minden megállapítás után helyeslően bólint, majd rövid válaszában a következőket mondja: — Azt, hogy ez a nemes magyar vármegye az ország szíve volt most meg az ország határa, jól tudom. Ezt az igazságtalanságot ismeri atyám is, aki éppen azért indította meg akcióját, hogy ezek az igazságtalanságok megszűnjenek. Itt, a fájdalmas, szomorú helyen a trianoni határon mondom önöknek: már nincs messze az idő, amikor eljön az igazság diadala és az önök vármegyéje újra az ország szívében lesz. Újra felriad az éljen, amikor Rothermere fia a magyarság győzelmét hirdeti.
Gaál István tanár angol nyelven mutat rá a kirívó igazságtalanságokra.
Harmsworth lord meleg kézszorítással köszöni meg Virányi főjegyző üdvözlését, majd Gaál István tanárral fog kezet és figyelemmel hallgatja Gaál István angol előadásából a határmenti lakosságot ért bántalmakat. Van szegény földmívelő, akinek kis krumpliföldjéből egyharmad rész odaát van. Határátlépési igazolvánnyal jut át földjére. Majd Virányi Sándor főjegyző és kísérete felvezetik a lordot a „Mosdó” nevű magaslatra, ahonnan jól láthatja a magyar síkságot kettészelő trianoni határt. — Mindig tudtam, hogy itt abszurdumok történtek, de hogy a határon ilyen képtelenségeket fogok látni, sohasem hittem volna — mondotta a lord, aki távcsővel nézte a messze vidéket, a magyar rónát, amely felett a sóhajok és könnyezések felhője jár.

Rothermere fiára román gépfegyverek csöve néz.
A társaság jól látja, hogy a szemközti erdőben figyelő szemek kémlelik, mi történik ideát. Az erdőben tisztán kivehető két rosszul leplezett: gépfegyver. Rothermere fia békésen jött, egyedüli fegyvere az igazság. Az erkölcs ereje. Odaát a materiális erő az úr. Rothermere fiávai gépfegyverek csöve néz farkasszemet. Es Harmsworth lord megvetően mondja: — Uraim! Ők ezt nevezik békének! A színes, gyönyörű álom véget ér. A lord és kísérete a sokaság éljenzése között távozik vissza Debrecenbe és Szabolcsvármegye küldöttei is távoznak a határról, amelynek égő sebét megmutatták az orvoslást ígérő égi küldöttnek. — Nyíracsád, Nyíradony. Biri, Balkányon, Nagykállón át tükörsima utón suhan haza autónk. És az járt az eszünkben, hogy ezek a kitűnő utak a határ fele kanyarodnak. „Egyszer életre kél itt az út. Minden porszem egy-egy vitéz, minden fűszál egy kelevéz.”